Így égetik el a pénzüket azok, akik dohányzásra költik

A dohányzás káros hatásai

Forrás: sulinet.hu

A tartós, több éven keresztüli dohányzás nagy mértékben növeli a valószínűségét annak, hogy az ember idő előtt hal meg valamilyen, a dohányzás következtében fellépő megbetegedésben. A dohány a legfontosabb környezeti eredetű rákkeltő anyag, amely a daganatos halálesetek 25 %-át okozza. Ennek mechanizmusa az, hogy a nikotin más, a szervezetet érő rákkeltő anyagok hatását is erősíti.

Általában minden daganat keletkezése többlépcsős folyamat eredménye, több hatás összeadódva vezet a kontrolálhatatlan sejtosztódáshoz. A cigarettázóknál a tüdő- és gégerák sokkal gyakoribb, mint a nemdohányzók körében. A dohányzás a szív- és érbetegségeket is előnytelenül befolyásolja. A különböző márkák és dohányfélék között az egészségkárosító hatásban nincs különbség, és a filter is csak csekély mértékben csökkenti a káros hatásokat. Nincs az a kevés dohánymennyiség, amire azt lehetne mondani, hogy még ártalmatlan az egészségre.

A nikotintól való teljes tartózkodás - beleértve a passzív dohányzást is- szükséges ahhoz, hogy megerősítsük szervezetünket és minimálisra csökkentsük a betegségek kockázatát. Az eredményes leszokási kísérletek csak jó néhány év múlva javíthatnak jelentősen az egészségi állapotunkon. Az utolsó cigaretta után 20 perccel a vérnyomás és a szívfrekvencia eléri a normális értékeket, 12 órán belül a nikotin és a szén-monoxid szintje a vérben a felére csökken, és az oxigén mennyisége a normálisra térhet vissza. Ha egy napig nem dohányzunk, a szén-monoxid távozik a testből, a tüdő pedig az első reggel megtisztul a nyáktól és más füstös váladéktól.

Ha két napig is bírjuk, már nem lesz nikotin a szervezetben, meglepődve érzékeljük majd a világ ízeit és illatait. A légzés-, a keringés és az energiánk 2-8 hét alatt tér vissza a normális szintre, de legalább fél év kell a krónikus köhögések, hurutok gyógyulásához. Ezalatt a légzés kapacitása tovább nő. 5 dohánymentes év szükséges ahhoz, hogy a szívinfarktus kockázata felére csökkenjen, és 10 (!) év ahhoz, hogy a nemdohányzókkal "rughassunk labdába".

A tüdőrák kockázata a dohányzás abbahagyása után 10 évvel csökken a felére...

Passzív dohányzás

FORRÁS: hazipatika.com

A passzív dohányzás hatásait hajlamosak vagyunk elhanyagolni, azt gondolván; közel sem olyan súlyosak, mint az aktív dohányzás következményei. Sajnos azonban szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a folyamatos passzív dohányzás csaknem annyira veszélyes.

Jóllehet, az aktív dohányosok is szenvednek a passzív dohányzás ártalmaitól, a passzív dohányzás káros hatásairól elsősorban a nem dohányzók érdekeinek védelmében esik szó. Nem árt tudni azonban, hogy a közvetlenül a cigarettából beszívott mérgezett levegő összetétele nem csak abban különbözik a füstös szoba levegőjétől, hogy sokkal töményebb. A cigaretta akkor is füstöl, ha nem szívják. A dohányzáskorképződő cigarettafüst háromnegyedét nem a dohányos szívja be, hanem a helyiség levegőjével keveredve mérgez minden jelenlévőt. A parázsló cigarettavégen és a fő légáram útján kívül eső, alacsonyabb hőmérsékletű részeken sokkal több káros anyag keletkezik, mint a cigarettába szippantás alkalmával, amikor a dohányos acigaretta közepéből a magasabb hőmérsékleten képződő füstöt inhalálja.

Friedrich Wiebel toxikológus, a németországi neugerbergi Környezet- és Sugárkutató Társaság (GSI) tagja, közel 40, az egészségre káros anyagot határozott meg a cigarettafüstben, közöttük egyértelműen rákkeltő anyagokat, mint amilyenek a nitrozaminok és a policiklikus széndhidrátok. A mérgező nitrogénoxidokból és a formaldehidből a passzívdohányos pontosan ugyanannyit szív be, mint aktív társai. A szakemberek többnyire egyetértenek abban, hogy cigarettafüst az első számú légszennyező, és mint ilyen, sokkal veszélyesebb, mint pl. a sokat szidott azbeszt, ill. a dioxin- vagy formaldehid-tartalmú ipari mérgesgázok. A dohányfüst méreganyagai különösen zárt térben rendkívül veszélyesek.

A Heidelbergi Rákkutató Intézet szerint a passzív dohányzás jelentős rizikófaktor atüdőrák kialakulásában, a dohányfüst-mentes környezetben élőkkel szemben a passzív dohányosoknál akár 50 %-kal is nőhet az esély a tüdőrákra, sőt ez a tendencia még a dohányfüstben tartott hobbyállatoknál is kimutatható. A fejfájás, szédülés, a szemek égése, a köhögés és a különböző légzési problémák ehhez képest már szinte ártalmatlan jelenségek.

Ez azonban még nem minden. Számos vizsgálat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy egyértelmű összefüggés mutatható ki a passzív dohányzás és a legkülönbözőbb szív- és érrendszeri megbetegedések, a szívinfarktus és az érelmeszesedés kialakulása között is, többek között, mert a passzív dohányzás is tönkreteszi az ereket, amelyek elveszítik tágulási képességüket, valamint könnyebben léphetnek föl véralvadási zavarok.

A mellrák kialakulása és a dohányzás közötti összefüggések vizsgálata kapcsán figyeltek fel először a passzív dohányzás korábban nem is sejtett veszélyességére. A 90-es években a Genfi Egyetemi Klinikán Alfredo Morabiának és munkatársainak föltűnt, hogy semmilyen statisztikai különbség nem mutatható ki a dohányzó és nem dohányzó nőknél kialakult mellrákesetek számában. Nem akarták elhinni, hogy a dohányzás teljesen ártatlan a mellrák kialakulásában, így nem maradt más hátra, mint beigazolni gyanújukat, miszerint a passzív dohányzás a felelős a nem várt statisztikai eredményekért. A svájci kutatóknak igazuk lett, így ma már tudjuk például, hogy az egész napos, mondjuk munkahelyi passzív dohányzás nem kevésbé káros, mintha mi magunk füstölnénk el naponta 20 szál cigarettát. Be kellett vallaniuk, hogy ilyen eredményt azért nem vártak. Remélhetőleg ma már kevesen vannak, akiknek egész nap mások füstjét kell belélegezniük, ezért álljon itt a genfi kutatók egy másik eredménye is: azok a nők, akik napi két órát töltenek cigarettafüstben, huszonöt év után ugyanolyan eséllyel betegszenek meg mellrákban, minta azok, akik napi egy doboz cigarettát fogyasztanak.

Füstölő világ

FORRÁS: hazipatika.com

A parázs, a gomolygó füst ősidőktől fogva mágikus hatással van az emberre. Az illatos füstölőket, így a trópusi fagyantából nyert tömjént már Egyiptomban és Babilonban nagy becsben tartották.

A világon a legszélesebb körben a közvetlenül beszippantható dohányfüst élvezete terjedt el.

A dohányzás szenvedélye Amerikából érkezett

animáció

Tüdőrák

lejátszás

A dohányzás pontos kezdetét nem ismerjük. A dohányt Amerika őslakói használták, termesztették először, például a régészeti leletek tanúsága szerint az időszámításunk kezdete körüli időkben a maják már dohányoztak. A dél-mexikói őslakosok pálma- vagykukoricalevélbe csomagolták a nyers dohányt, mások bambuszcsövön át szívták. Az indiánok más anyagokat is kevertek a dohányhoz, hogy meghosszabbítsák az élvezetet, és új ízeket ismerjenek meg. Az aztékok is dohányoztak, sőt, tubákoltak is. Más népek rágták, ették, itták vagy testükbe dörzsölték a dohányt.
Amikor 1492-ben Kolumbusz partra szállt az amerikai kontinenshez tartozó Watling-szigeten, a bennszülöttek igazgyöngyök, gyümölcsök mellett egy ismeretlen növény erős aromájú, szárított, sárgás levelét is adták cserébe a legénységnek üveggyöngyökért, tükrökért, csecsebecsékért. Feljegyzések szerint Rodrigo de Jerez tengerész volt az első fehér ember, aki kipróbálta a dohányzást. Kolumbuszt annyira nem érdekelte az érdekes növény, hogy említést sem tesz róla a naplójában. Ramon Pane szerzetes volt az első, aki a dohányzásról írt, bár először csak varázslók eszközének vélte és nem nevezte meg a növényt. Pane - aki a források szerint 1511-ben elsőként vitte át a dohánynövényt Európába - még azt is feljegyezte, hogy az őslakosok dohánnyal kevert tésztát adnak a betegeknek, akik kihányják, s így megtisztulhatnak az ártó szellemektől. Bartolomeo de las Casas püspök, a spanyol hódítók misszionárius kísérője volt az első európai, aki leírta, hogy az indiánok száraz levélbe göngyölik a dohányt, fáklya alakúra sodorják, majd egyik végét meggyújtják, a másik végét szívják, és így hódolnak a füstnek, amely elaltat és részegséget idéz elő. A püspök sérelmezi, hogy figyelmeztetése ellenére a telepesek hamar átveszik a szokást, gyorsan terjesztik, aztán nem tudnak róla leszokni. Cortez emberei megfigyelték, hogy az őslakosok vallási és élvezeti célokból egyaránt dohányoztak, és tapasztalták a dohány orvosi célú felhasználásának módjait is. Az orrba felszippantva - tubákolással - a meghűlt embereket gyógyították, nyílt sebre vagy dagadt testrészre pedig felmelegített, friss dohánylevelet tettek.

Gyorsan elterjedt Európában is

Spanyolországba hazatérve a matrózok "füstöt ittak", s a szokás gyorsan terjedt, már csak azért is, mert a dohányt az indiánokat erőssé tevő csodaszernek hitték. Az új szokástól való félelmében az inkvizíció először istenkáromlásnak tekintette a dohányzást, és Rodrigo de Jerezt, az első dohányzó európait börtönbe vetette, amiért az képtelen volt lemondani a pipáról. Európában először a spanyolok kezdtek el dohányozni, viszont a dohányzást a portugálok terjesztették el világszerte. Dohánycserjét is Portugáliában termesztettek először, 1512 körül. 1558-ban a lisszaboni piacon nyilvánosan megjelent a tubák is, amelyet az élvezet mellett gyógyításra is használtak. 1559-ben Jean Nicot, francia orvos követként Lisszabonba érkezett. Dohánycserjét küldött Párizsba, majd tubákolással meggyógyította Medici Katalin fejfájását. Nicot sohasem dohányzott, de hitt az erejében, ésgyógynövényként terjesztette a dohányt.
Később, a dohányzás gyors terjedése láttán, Richelieu bevezette a királyi dohány-monopóliumot, a nagy kincstári haszon reményében. Prospero Santa Croce lisszaboni nuncius dohánycserjét küldött mesterének, IV. Pius pápának a Vatikánba, ahol a növényt dísz- és gyógynövényként termeszteni kezdték.
Ezzel párhuzamosan, 1636-ban spanyol papok is eljuttatták a tubákot Rómába, ahonnan gyorsan terjedt el egész Olaszországban, majd Németországban, a Habsburg Birodalomban, Magyarországon és más észak- és közép-európai országokban is. 1642. január 30-i brévéjében VIII. Orbán pápa a kiközösítés terhe fenyegetésével tiltotta meg a sevillai püspökség templomaiban a tubákolást, mert a folyamatos prüsszögéstől nem lehetett hallani a prédikációt.
A dohányzás "futótűzként" terjedt el Európában. A moralisták és az uralkodók kezdetben küzdöttek ellene, tiltó rendeletek egész sorát hozták. Angliában Erzsébet királynő is betiltatta a burnót szippantását a templomokban, azonban ő volt az első, aki meglátta a dohánytermesztésben rejlő hatalmas üzleti hasznot.
A tévhittel ellentétben nem a portugálok juttatták el Angliába a dohányt. Virginiában az angol gyarmatosítók települései közel voltak az állandóan pöfékelő indiánok településeihez, így a 17. század második felében a dohány is megérkezett Angliába. Erzsébet királynő idején megkezdődött a virginiai dohánytermesztés, amely kezdetben (és még ma is) egyik legfontosabb termékük, később ez lett az európai termelés egyik legkiemelkedőbb alapdohánya.

A felismert veszély

Egészen a XX. század első harmadáig a dohányzást nem tartották veszélyes, az egészségre különösebben ártalmas szokásnak, legfeljebb heveny vagy idült mérgezések jelezték, hogy valaki mértéktelenül a rabjává vált. Úgy vélték, hogy a dohányzás megnyugtatóan hat és fokozza a munkaképességet. A British Medical Journalban 1950-ben jelent meg az a tanulmány, amely először közzétette a felismerést: a dohányzás az egyik legjelentősebb oka a tüdőrák kialakulásának. A dohányzással kapcsolatos mai statisztikák ijesztőek. A világon jelenleg mintegy 1,1 milliárd ember dohányzik, naponta több tízezer újabb ember veszi kezébe cigarettát. A dohányzás évente 4 millió embert öl meg. Minden tizedik halálesetnek a dohányzás az oka, és 2030-ra az áldozatok száma évenként 10 millióra emelkedik.

FORRÁS: hazipatika.com